A Kandó Téri Általános Iskola nyolcadikosokat búcsúztató beszéde.
Elhangzott 2023. június 15-én
Tisztelt szülők, kedves Vendégeink, szeretettel köszöntjük Önöket a Kandó Téri Általános Iskola 8.-os tanulóinak ballagási ünnepségén.
Bizonyára Önök is tudják, hogy a ballagási ünnepély nem kötelezően szervezendő rendezvénye az iskolának. Mégis tartjuk magunkat a hagyományhoz, megrendezzük ezt az ünnepi búcsút a diákjainknak, hogy méltóképpen lezárhassuk együtt az eltelt 8 esztendőt.
Ahhoz ugyanis, hogy tovább tudjon lépni az ember, meg kell tanulnia lekerekíteni a mögötte álló időszakot. Ez az utolsó hét erről szól az iskolában. Végzős diákjaink bensőséges hangulatú keretek között elköszöntek tőlünk, pedagógusoktól, vidámballagáson az iskolatársaiktól, és egy kis banketten egymástól is búcsút vettek. Most, ünnepélyes keretek között, a szüleiknek, a családjuknak is megköszönik az eltelt évek gondoskodását.
Kedves Ballagó Diákjaink!
Azzal a szóval fordulok Hozzátok, amely szavakkal Ti köszöntetek el tőlünk:
Ha az ember messze menne, / el ne feledje a házát,
Merre tart és honnan érkezett, / siratja bús magányát.
Ha az ember messze menne, / el ne feledje a házát,
s annak melegét, / mi visszavár.[1]
Meghatódottan hallgattunk Benneteket. Kimondtátok azt, ami leginkább foglalkoztat Titeket ebben az időszakban, vagyis azt, hogy emlékezni fogtok arra, honnan indultatok, s hol várnak Benneteket szeretettel vissza, bármi történjék is Veletek.
Ne ijedjetek meg attól, ha most nem tudtok eligazodni az érzelmeiteken. Ez így van rendjén. Ez a pillanat egyszerre örömteli és szomorú.
Ne féljetek tehát könnyezni, akár az elválás okozta szomorúság, akár a jövő felé fordulás örömkönnyei csordulnak ki a szemetekből. Mindkettőtől megkönnyebbültök, tisztábban láttok és éreztek.
Emlékezzünk tehát, …Hol volt, hol nem volt …., kezdődjék a mese.
A mesékben ugyanis minden benne van: mindaz, ami volt, és mindaz, ami még lehet. Olyanok vagytok számunkra, mint a mesék hősei. Hiszen a mesehős sem készen áll előttünk. A mese, azaz az ÉLETE folyamán válik hőssé azáltal, amit véghez visz. Abból a szereplőből válik hős, aki képes meghaladni saját korlátait annak érdekében, hogy változás történjen körülötte és benne. A varázsmesékben, az ÉLETBEN azt nevezhetjük hősnek, aki valóban más (jobb) ember lesz a végére, mint amilyen volt az elején. Mert képes fejlődésre, változásra. Az ÉLETE elején az ember még nem elég bátor, nem elég talpraesett, nem elég segítőkész, de a sors épp azért helyezi őt nehéz helyzetekbe, hogy a fejlődés útjára lépve tökéletesíteni tudja önmagát.[2]
Így tekintsetek tehát kihívásként az elkövetkezendő évtizedekre, az esetleges kudarcokra és a sikerekre.
A mesehős mellől természetesen soha nem hiányozhat a segítő, aki mindig azt a tulajdonságot, képességet hordozza, ami a hősből hiányzik. Reményeink szerint ilyen mesehősöket segítők voltunk mi, tanítóitok, tanáraitok, nevelőitek és természetesen a hozzátok legközelebb állók, a szüleitek. Ők azok, akik továbbra is mellettetek állnak. Bízzatok a szeretetükben!
Kedves Szülők!
Köszönjük a bizalmukat, az együttműködésüket és a támogatásukat! A szülői ház, az iskola és a gyermekek hármasa jól működött ebben a 8 évben is.
Gyermekeik ma útra kelnek.
Mindannyian tudjuk, hogy az elválást nemcsak a gyermek, a szülő is megszenvedi, akinek ezért szintén szüksége lehet ezekben a pillanatokban a kapaszkodókra, a megerősítő gondolatokra.
KAHLIL GIBRAN: A PRÓFÉTA című írásában az egyik édesanya azt kéri a Kiválasztottól, beszéljen nekik a Gyermekekről.
„És ő így szólt:
Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár véletek vannak, nem birtokaitok.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked.”[3]
Kedves Szülők, bízzanak gyermekeikben, akik járnak majd kitaposott ösvényen, kanyargós, nehéz terepen, napfényes tisztáson. Ha úgy is érzik majd, hogy egy-egy rövid időszakra mintha elveszítették volna Őket, higgyenek abban, hogy visszatalálnak, mert tudják: az otthon az, amelynek melege mindig biztonságot nyújt a számukra.
Kedves Ballagó Diákjaink!
Szeretettel búcsúzom Tőletek a Kandó Téri Általános Iskola teljes alkalmazotti közössége nevében.
Köszönjük a sok vidám pillanatot, a közös gondolkodást és az együttműködéseteket!
Iskolánk jó hírnevét sokan öregbítettétek. Kimagasló sporteredményekért átadtuk a díjakat az iskolában a tanulói közösség előtt. Most a Kandós-díjazottaknak és a 8 éven át kitűnő tanulóinknak nyújtjuk át az elismeréseket. A bizonyítványosztás napján pedig a további nevelőtestületi dicsértek átadása is megtörténik.
Kedves Szülők, köszönöm, hogy meghallgattak!
Kedves végzős Diákok, büszkék vagyunk Rátok, vigyázzatok magatokra, szálljatok magasan!
Budapest, 2023.06.15.
Kiss Éva Mária
intézményvezető